2016. március 31., csütörtök

A sült karfiol kísértés


Nem voltam én mindig nagy karfiolrajongó, sőt. Régebben kizárólag az a verzió jutott eszembe, ami a rántott gomba, hasábburgonya, rántott camambert trió mellett vegetáriánus fogásként ismert volt nálunk évtizedeken át. Azt pedig rettenetesen untam. Igaz, hogy van anyámnak egy tejfölös karfiolleves specialitása,amit viszont kimondottan szeretek, de azért mégsem ez a zöldség lebegett lehetséges gourmet élményként a lelkiszemeim előtt. Egészen idáig.

A Chocolate and Zucchini blogon nemrég láttam néhány extra karfiolos  fogást, az egyiket egy közelmúltban zajló vegaebédünkbe bele is csempésztem lime-os, chilis-halszószos öntettel. Akkor nagyon elcsodálkoztam azon, hogy ez milyen jó.
Ezúttal is egyszerűen 200 Celsius-ra előmelegítettem a sütőt, szétterítettem a tepsiben a rózsáira szedett karfiolt, meglocsoltam egy kis olíva- és szezámolajjal (de hidegen sajtolt napraforgóolajjal meglocsolva is nagyon-nagyon jó) hintettem rá egy kevés sót és fél órán át hagytam sülni. Úgy 20 perc elteltével eszméletlenül finom illat kezdett terjengeni a levegőben.
Megszórtam  frissen őrölt római köménnyel és chilivel, meglocsoltam egy lime levével, pirítottam hozzá mogyorót, megszórtam metélt petrezselyemmel. Aztán kipróbáltam is kis chili-szósszal. Még egy kicsi só az ízegyensúly miatt és .. Tökéletes.

Tésztával is működik és krémként is, pirított rozskenyérrel.


 Az egyetlen gondom csupán annyi, hogy horribilis áron vettem ma ezt a karfiolt. Cserébe viszont Michelin csillagos ebédre voltam ma vendég a saját konyhámban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails