2018. április 20., péntek

Tea ötkor? Avagy mi is az az Afternoon Tea.

Itt Angliában még mindig él a délutáni tea intézménye, a hotelben inkább hétvégéken, mint hétköznapokon. Nem csak arról van szó,hogy az angolok elkortyolgatnak egy csésze teát valamilyen keksszel, hanem társaságok, családok akár speciálisan egy Afternoon Tea-re, vagyis Cream Tea-re jelentkeznek be. A Cream Tea a délutáni tea szendvicsekkel és süteményekkel kiegészített verziója.


Állítólag Anna bedfordi hercegnő vezette be az ötórai teát 1840 körül, mivel ő rendszeresen megéhezett ebéd- és vacsoraidő között és egy tálcán teát, kenyeret, vajat és süteményt kért a szobájába, hogy éhségét csillapítsa. Ez aztán a szokásává vált, sőt, a barátait is meghívta teázni.Az 1880-as évek végén már a felső osztályba tartozó hölgyek is teáztak, kesztyűben és kalapban fogyasztották teájukat, amit hagyományosan négy és öt óra között szervíroztak számukra.


A Grasmere House Hotel-ben az ötórai tea előtt pezsgőt kapnak welcome drinkként a vendégek, majd tojásos, sajtos, lazacos, sonkás szendvicseket és süteményeket, ez utóbbi közül elmaradhatatlan a scones, ami kicsit olyan, mint egy édes pogácsa, amit eperdzsemmel és/vagy tejszínhabbal fogyasztanak. 


Az ötórai tea elmaradhatatlan kellékei az emeletes süteményes tál és a klasszikus formájú kínai porcelán,vagy luxus helyeken ezüst teáskanna és teáscsésze. Mégsem lehet akárhogy teázni..

Néhány helyen ezt még tudják fokozni: a menő, londoni sketch étteremben a délutáni tea során elsőként egy tea ceremónia mester kényezteti az érzékeket egy rózsabimbó forrázattal, amelyet kaviár kóstolás követ pezsgő kíséretében, majd érkeznek a szendvicsek és sütemények.




Ezeket akár David Shrigley falon sorakozó műveinek nézegetésével, illetve akár kimondottan az általa készített kerámiákon lehet elkölteni.És közben olyan,mintha egy óriási marshmallow fotelben ülnél. Mindez személyenként 58-72 fontba kerül, gyerekeknek 35 fontba, ők egy sketch plüssmackót is kapnak ajándékba.

A Royal Albert Hall-ban néhány szombati napon operaelőadás is dukál az afternoon teahez, a szintén londoni St. James Court  hotel pedig gyerekeknek is szervez ötórai teát, amelyet Alíz Csodaországban témára hangszerel.

A One Aldwich Hotel ötórai teáját a Charlie és a csokigyár című film inspirálta, itt személyenként 45-59 fontból teázhatunk pezsgő nélkül, vagy pezsgővel.


fotók: sketch, St. James Court, One Aldwich
forrás: visitlondon.com / historic-uk.com / telegraph.co.uk


2018. április 12., csütörtök

Grasmere House Hotel, Salisbury - avagy egy dél-angliai hotel életéről, ételeiről dióhéjban

Az elmúlt félévben egy hotel nemzetközi csapatát erősítem, Salisbury-ben. Igazából ez az első, hosszabb időtartamú külföldi tartózkodásom. Mondhatom, hogy szerencsém van, hogy idesorsolódtam (egy ügynökség segített ebben)  mert klassz a csapat,  nepáli, lengyel, brit, olasz, erdélyi magyar, román és magyar nemzetiségű kollégáim vannak, egy spanyol kolléganőm épp múlt héten költözött haza Córdoba-ba.

A természeti környezet nagyon szép, az étteremből két folyóra is rálátni, a Nadder-re és az Avonra, na meg a katedrális tornyára.A folyókon gyakran kecses hattyúk úszkálnak és még mindig nem tudom, hogy pontosan milyen állatok legelésznek a réten, talán bárányok.






A vendégek nagyon szeretnek az étteremben ülni, csodálják a pazar kilátást, a madárfüttyöt, miközben vacsoráznak. A konyhát Massimo Il Grande Chef vezeti,ő olasz.

Cselár Tamás Sous Chef-ként szintén a finom ételekért felelős, míg Rácz Gyöngyi kolléganőm vérprofi cukrászként az ilyen mutatós desszertekért, mint pl. ez a lemon posset. Persze mégsem desszerttel kellene kezdeni itt az ételsort, de ez annyira finom, savanyú is, édes is..mint egy tökéletes citromtorta krémje.


Az étterem napi menüjén természetesen megtalálhatók az angol specialitások, mint a fish &chips, a sült bárány mentás burgonyapürével, a Shirloin steak, a pâté



  a baconos fogolytekercs,


a sült marha Yorkshire pudinggal - by the way..a Yorkshire puding intézményét sokáig nem tudtam mire vélni, mert olyan, mint egy képviselőfánk, csak töltelék nélkül, úgy meg minek, de mostanra ezt is megkedveltem és vele együtt a sült marha másik elmaradhatatlan kísérőjét, a brown sauce-t is)  ezek a főételek átlagosan 18-20 GBP-be kerülnek az étteremben, ezen kívül Massimo szívesen fuzionál a különböző konyhák között és természetesen olasz tésztákkal és desszertekkel is színesíti a palettát, sőt a vegetáriánus vendégeknek mennyei cukkinis, padlizsános zöldséges lasagne-val kedvez.

A snack menü hordozza a szokásos, egyszerűbb ételeket, mint a bowl of chips, baconos, tojásos stb. klasszikus háromszög formában elvágott szendvicseket, hamburgert és társait.



Klassz, hogy itt ilyen együttműködő és összetartó a csapat, mint ez, vannak olyan kollégák, akik már több, mint hét éve itt dolgoznak. Fontos is, hogy jó legyen a team, hiszen egy hotelben ünnepekkor is dolgozni kell, ezeket is együtt tölti a társaság.

Országspecifikus és egyéb gasztronómiai furcsaságok persze vannak, persze ezek csak eleinte furcsák és csak nekünk, külföldieknek. Olyan dolgokra gondolok, hogy a vendégek tejjel isszák a teát. Nem, ez nem csak a Jane Austen regényekben van így.. A cukor elmaradhat, de a tej csak a legritkább esetben. Aztán gyakran kérnek a vendégek a chipshez ecetet,ez is teljesen természetes, nem véletlenül találták fel ennek a zacskós változatát. Azon sem lepődöm már meg, ha egy férfivendég a bárban ideadja a telefonszámát, állítólag ők nem merik megközelíteni a személyzetet, nehogy aztán zaklatással vádolják őket. Aztán múltkor beszélgettem a bárban egy vendéggel és miközben kitöltöttem a whisky-jét, kérdeztem, hogy mivel foglalkozik. Azt mondta, hogy ő szerencsésnek tartja magát, mert nagyon szereti a munkáját, beutazta a világot, a hadseregben dolgozik.. Nem részletezem, de nem a legszebb foglalkozása van.. Ilyenkor szerencsés, ha magadon tudod hagyni a mosolyt legalább addig, amíg a vendég távozik. Az első rendezvény, amin dolgoztam egy meleg férfi pár esküvői vacsorája volt. Itt, Angliában teljesen elfogadott, hogy az azonos nemű férfiak összeházasodnak, többen jöttek már a gyerekükkel együtt és meg kell mondjam, hogy nagyon szeretettelin, gondoskodóan viselkednek az örökbefogadott gyerekekkel. A gyerekek itt egyébként is mindig a társasági élet középpontjában vannak. Többnyire azért mégis általában különböző nemű párok szokták itt elkölteni az esküvői vacsorájukat és rendezvényeiket, nagyon jó hangulatban.


A hotel  tiszta, rendezett, 38 kényelmes szobája van, berendezési jegyeit tekintve a klasszikus stílus jellemzi,  gyarmati hatásokkal eklektizálva, de hát ez itt mégiscsak England. Ez pedig itt a lounge:

A kertre visszatérve,a gyep kifogástalan, le lehet sétálni a folyókhoz, lehet csodálni a virágokat, szóval ideális helyszín a mindfulness gyakorlására :).



A vendégek  jól érzik itt magukat, az ár is megfizethető. Egy szoba 75 - 150 GBP/ fő  áron van éjszakánként, szezontól függően. Mutatok néhány szobát, hogy mire számíthattok, ha úgy döntötök, hogy itt szálltok meg, ha megnéznétek a Katedrálist, a Magna Carta-t, és/vagy ha Stonehenge-be kirándultok. Jöhettek akár vasárnapi ebédre is, annak az árát le sem merem írni, mert azt hinnétek, hogy tévedés, annyira kedvező. Na jó. nem egészen 15-20 GBP-ből megvan 4 fogás egy főre: előétel, leves, főétel, desszert, sőt a kávé is. Ez igazi luxus a városban és egyébként is,mert finom, szóval, ha kényeztetni szeretnétek magatokat és erre jártok, gyertek el vasárnapi ebédre a Grasmere-be!További információkat a Grasmere House Hotel weboldalán találtok.





2018. április 4., szerda

Futásról és zöldségekről beszélek

A futás hajajjajjj... A futás számomra az egyik legjobb módja annak, hogy treateljem magam, ezt itt a kollégáim így mondják. Ha valamivel kényezteted magad, akkor te treateled magad..Ha szeretném az energiaszintemet feltornázni, ez mindig egy működő módszer. Van persze olyan is, hogy csak ülök az ágy szélén és azt érzem, hogy a fáradtságtól mozdulni sem tudok. Emlékezetes ilyen februárban volt, rettenetesen lent volt az energiaszintem, téli ólmos fáradság volt rajtam. Aztán mégis felvettem a futócipőt és nekiiramodtam...

Akkor lefutottam tíz kilométert csakazértis, hogy nehogy már a fáradtság mondja meg nekem, hogy csinálok valamit, vagy nem. Nagyon érdekes, ahogy az aktív mozgás feltölt energiával. Korábban sokszor kételkedtem benne, hogy futni kell, amikor fáradtak vagyunk, de legtöbbször működik.
Legszívesebben a természetben a legjobb, a futópad nem az én világom, nem szeretem a falat nézni miközben rovom a kilométereket, az túlságosan unalmas.. Általában öt, hat kilométer a szokásos távom, amitől felfrissülök. Van itt egy nagyon szép park a közelben, a Churchill park, az Avon folyó mellette, néha kacsák úsznak rajta, a túlsó parton horgásznak és kosszerű állatok legelészik a füvet, egy kis szigetecske pedig a híd alatt be van ültetve nárcisszal, az most sárgállik. Van a parkban egy klassz játszótér is, benne egy klassu hinta. Van abban valami felszabadító, ha felnőttként beülsz egy hintába és lóbálod a lábadat, ez is egyfajta mindfullness.

Egy kollégám ajánlott nemrég egy erdei útvonalat, az is valami csoda. Borostyánnal befutattott fák között visz az út. Futás közben fényképezni is jó, futóképekből is készíthetnék már egy albumot.

Futás után pedig különösen jól esik enni. Nem akarok álszenteskedni,nem kizárólag zöldségeket eszem,, de törekszem rá, hogy sokfajta kapjon helyet az étrendemben.
Az avokádó például emeli a dopaminszintet,  érdemes hetente fogyasztani. Tirozint tartalmaz, ami egy olyan aminosav, amitől jobban működik az agyunk és jobb lesz a kedvünk. Céklát jóval gyakrabban kellene enni, mint ahogy én teszem,na jó, most akkor megfogadom, hogy hetente eszem..


A sárgarépának annyi pozitív hatása van, hogy ez sem maradhat ki egy jó kis zöldségebédből. Katherine barátnőm módszere szerint készítettem a céklasalátát, összekevertem a nyers reszelt céklát reszelt almával, kicsi mézet csurgattam bele. A battonázsra vágott sárgarépát olíva olajon kevés narancslével ropogósra pirítottam. A humusz füstölt és a Tesco-ból van, sokféle egészséges, tartósítószer mentes ételt lehet kapni ilyen kicsi műanyag dobozokban, káposztasalátát, céklasalátát is. Lehet bele tunkolni zellerszárat, de nyers uborkával a legjobb. Kevés magot és mazsolát szórok a salátára, borsot és citromlevet az avokádóra és már készen is van az ebédem.. Ááá, igen...és még adok hozzá néhány kelbimbót, mert anélkül már szinte semmi sem az igazi...




2018. április 2., hétfő

Megmérgeztek egy orosz kémet, STOP. Húsvéti üdvözlet Salisbury-ből.

Van az úgy, hogy nincs mit írni, vagy hogy éppen fontosabb az életet élni, feltölteni az elemeket és elgondolkodni magadon, az életeden, hogy aztán romjaidból főnixmadárként újraéledj és ismét rátalálj az egyensúlyra és a benned áramló kreativitásra. Ez is egyfajta feltámadás, lelki vonatkozásban. Mi emberek, sok mindenre képesek vagyunk, sokkal többre, mint gondolnánk..

Hosszú tél volt ez és lomha, mintha soha nem akarna véget érni, ráadásul annyi hó esett itt Angliában,  amennyit évek óta nem láttak errefelé. Én örültem neki. Néhány hete már itt is elkezdte szárnyait bontogatni a tavasz, majd újra leesett a hó és ki sem mozdult a városi nép napokig a házakból.


Aztán meg azért nem, mert a Novichokkal megmérgezték Sergei Skripalt, meg a lányát. Igen, igen, ez a város Salisbury, ott a háttérben a katedrális tornya. Erről mostmár mindenki tudja, hogy hol van a térképen, ha a Magna Carta esetleg kimaradt volna történelem órán, mert az valahogy nem ilyen szaftos sztori. Egyébként pedig számomra az is legalább ennyire érthetetlen, hogyan tudtak anno egy ekkora katedrálist a semmi közepén felépíteni.Tény viszont, hogy az utóbbi időben napról napra egyre több fotós, riporter és rendőr lett a városban, sőt Theresa May is eljött,  és éjjel-nappal helikopter körözött a levegőben a város felett.

A hotel, ahol dolgozom, kvázi rendőr főhadiszállássá avanzsált, így mi aztán biztonságban voltunk, na nem mintha egy percig is aggódtam volna amiatt, hogy idegméreg került a levegőbe. Mivel jógázom, ez az esemény egyrészt sajnálatos, rejtélyes, elképesztő sztori, másrészt pedig tökéletes alkalom arra, hogy minden hír és egyéb környezeti tényező, útlezárás, rendőrök, városban tartózkodó esetleges kémek, szirénázó autók ellenére gyakoroljam a félelemnélküliséget. A félelemteliséget is gyakorolhattam volna éppen, de azt egyrészt már meguntam, másrészt pedig  a helyzet ahhoz túlságosan reális volt.

Most már napok óta csak az eső esik, a fák virágoznak, rendőrből is egyre kevesebb van, lassan visszaáll minden a régi kerékvágásba, Julia Skripal pedig talán felépül..

Azért ragadtam újra billentyűzetet, hogy a blogot megújult szemlélettel újraindítsam. Fél év Angliában, de valószínűleg bármilyen idegen hely garantáltan változtat rajtad, rajtam is változtatott, ezért is.

Meg azért is, mert a mindfulness, vagyis a  tudatos jelenlét számomra  életforma.  Úgy futok, sétálok, hogy közben nézelődöm, töltekezem, fényképezek.Ezt is szeretném megosztani veletek.


A természet itt Wiltshire-ben gyönyörű. Nem mindenhol és főleg nem mindig lesznek receptek, vagy nem feltétlenül konkrét receptek, sokkal inkább intuitív ételkészítés sok zöldséggel kb. így, Húsvéti sonka helyett:

Ázsiai stílusú zöldséges tészta


Egy vöröshagymát és 3 fej fokhagymát dinsztelj meg olíva olajon, add hozzá a battonázsra vágott sárgarépát és a felszeletelt kelbimbót, sóval, borssal fűszerezd, önts hozzá bőven szójaszószt, keverj bele egy kis mézet, add hozzá a közben megfőzött rizstésztát, facsarj rá egy kis citromot és forgasd össze. A zöldség maradjon ropogós!

2016. december 3., szombat

Sütőtökös linguine rizstejszínnel

Azt hiszem, a Budapest - Sárospatak tengelyre elhelyeznék néhány zöldség- és gyümölcsbárt is a benzinkutak közé, de ez valószínűleg nem gazdaságos ötlet, mert akkor  már valaki másnak is eszébe jutott volna. Nagyon unom már a sültkolbász, csoki, kávé, túrórudi-turbókat, bár általában néhány almával felfegyverkezve indulok el. Ezért is, meg némi évvégi harmonizálódás gyanánt ma bevásároltam mindent, amit hetek óta gyakorlatilag nem láttam: sütőtököt, avokádót, cukkinit, lilahgymát, csicseriborsót, bio tésztát. Útközben lefényképeztem a kedvenc kapumat Sárospatakon...


Szóval most szükségem van ezekre a szép színekre és formákra, az egyszerű, tiszta ízekre...meg azokra a dolgokra, amiket szeretek...le a hot-doggal, meg a keksszel! Vagyis ki velük az autóból... Mára ezen kívül még kiosztottam magamnak egy jó futást és egy online Balázs Elemér koncertet. Minden kerek. Chill.



Ez kis sztori itt tök egyszerű, csak hogy frappáns legyek.. A sütőtököt megsütöttem a sütőben, aztán pedig dinsztelt hagyma és jó adag fokhagyma keverékével tovább sütöttem, só-bors, szerecsendió, pürésítettem, majd rászórtam kevés pirított diót, apróra vágott petrezselymet. Vegán, gluténmentes. Zöldteával.


2016. november 3., csütörtök

A hetedik kerület, meg a STIKA // The seventh district with the STIKA

Szeretem a hetedik kerület  hangulatát. Van benne valami teljesen sajátos, ami csak erre a kerületre jellemző. A nyüzsgő Gozsdu-udvar, a felújított Király utca - emlékszem, 10 éve még mosolyogva néztünk össze a barátaimmal, hogy mit akarnak itt, sétálóutcát? ahhha...., aztán ott a jobbnál-jobb bárokkal teli Dob utca, az éjszakai szórakozóhelyekkel zsúfolt Kazinczy utca...kívülről inkább kopott épületek, málladozó falakkal...valahogy egészen otthon érzem itt magam. Van itt hentes, aki az ajtóban álldogál és mögötte szalámirudak sorakoznak felaggatva, kb. mint a Tesz-Vesz Város könyvekben. Aztán ott a Klauzál-tér, benne az új piaccsarnokkal, ahol tök jó áron lehet mindenféle nagyon finom szalámikat, sonkákat, májpástétomokat vásárolni és friss zöldséget, de olyan igazit.
Innen már csak egy ugrás egy nagyon klassz hely, a STIKA Budapest, egy afféle modern bisztró kb. egy zsebkendőnyi területen,  amit fiatal srácok alapítottak néhány éve.


Ehettek ropogós croissoint-t reggelire, ebédet á la carte, vagy a budapesti átlagtól sokkal finomabb menüt, nagyon jó áron. A szörp is mennyei. Amikor ottjártam paprikakrémleves és carbonara spagetti volt, de igazi (bár ezt lehet, hogy csak Magyarországon nem evidens).



A srácok a borválasztékra is ügyelnek.  Mostanában viszonylag gyakran megfordulok itt, a múltkoriban belépve ez a látvány fogadott. 




Amíg ott voltam, végig böködte a vádlimat az orrával, vagy ezzel a köralakú fülvédővel..jelezvén, hogy szeretne játszani. Szóval a STIKA egy nagyon klassz, kutya- és emberbarát hely, próbáljátok ki!
STIKA Budapest, 1072 Budapest, Dob utca 46/a  
//
I really like the atmosphere of the seventh district in Budapest. There is something special here which features only this part of the city. The teeming Gozsdu-court, the renewed Király street - I remember that 10 years ago me and my friends were just smiling at that plans that the district would create a pedestrian precinct here...ahhhahhhaa...and now, there is. There is the Dob street with vivid bars, the crowded Kazinczy street filled with noisy night bars,..despite the rather ruinous buildings from outside....somehow I feel like home here. You can find here even a real butcher here who is standing by the door of his shop and there are big sticks of salamis hanged behind him, as if you'd take a walk in a Busy World book or movie.

And there is the Klauzál Square with the new Market Hall where you can find delicious salamis and hams either on the ground floor and fresh vegetables (is it possible that I am a salami fan?...khhmmmm yes, it is quite possible..) And from here it is only a hop to STIKA Budapest. which is a so called modern bistro in a small room, founded by young boys some years ago. You can eat crispy croissant here, you can eat meal á la carte, or try the delicious daily menu at a reasonable price. Drink a real fruit syrup with soda (carbonated water), these are both hungarian specialties,  so called Hungaricums. The boys choose very good wines to the place, so you can drink reds and whites from more wine regions of Hungary. Have a try! What else...You might meet this dog lying on the floor. Don't be scared, he is very friendly, he might want to play with you. STIKA is a pet and human friendly place. STIKA Budapest, 1072 Budapest, Dob street 46/a  STIKA Facebook  
(The word STIKA is a Hungarian slang,the meaning of it to act something secretly, in a hidden manner)

2016. november 1., kedd

A Tokaj - Budapest tengely, meg a tudatos jelenlét // The Tokaj - Budapest destination & the mindfulness

Fél éve a Tokaj - Budapest tengelyen járok, sokat vezetek és meglehetősen sok emberrel találkozom a munkámnak köszönhetően - igen, még mindig Tokaji borok. Az én életemre is hatnak különböző befolyásoló tényezők, de általában törekszem arra, hogy jól éljem meg azt, ami van. Néha, amikor elindulok otthonról, még nem tudom,  hogy hol alszom aznap éjszaka. Ezt például néha nem könnyű jól megélni, de aztán valahogy mindig megoldódik. Aztán: nem helyhez kötött a munkám, azaz nem egy irodában ülök, hanem megyek egyik helyről a másikra. Van amikor élvezem ezt és van amikor nem..Ki ne élvezné, hogy az ország legjobb éttermeibe juthat el? A borkóstoló eseményeket, a jó ételeket, a jó társaságot... De akkor is...Ki élvezi ezt mindig? Néha kell egy kis szünet. Mindenben a mérték a lényeg és hogy a helyén legyen a gondolat. A jó gondolat. Néha minden könnyű, néha pedig úgy érzem, hogy a hétköznapjaim egy nehéz astanga sorozatot alkotnak.  A jó hír ilyenkor saját magam számára, hogy a nehéz gyakorlatoknak is vége van egyszer és akkor jön a legjobb rész: a relaxáció.

A pozitív gondolkodást és a mindfulness-t, azaz a jelenben levést igyekszem tudatosan gyakorolni. Elsősorban úgy, hogy a VAN-ra koncentrálok. És mi van most? Ősz. Az ősz, mint évszak tökéletes a mindfulness gyakorlására.

Nézheted a szélvédőre hulló faleveleket...


Az őszi falevelek a budapesti járdán is gyönyörű mintákat alkotnak.



Ugyanez eső után a sárospataki vár kövezetén:



Megfigyelheted a levelek mintázatát is, akár egy szőlőlevélen...

Vagy nézd, milyen műalkotást hoz létre a természetben a levél hullás.



Aztán pedig engedd újra, hogy vigyen az áramlás, további klassz helyekre és emberekhez...igyál valahol egy jó kávét. Élvezd az ősz szép pillanatait!



//
For half a year I have been driving a lot between Tokaj and Budapest. Yes, I drive a lot and I meet many people thanks to my job.  Still Tokaj wines...There are different influencing factors in my life as well, but I usually tend to live these experiences well, I aim to live in the moment. Sometimes when I leave Sárospatak, I don't know where I will sleep during the night. And sometimes it is hard to experience it well. Ok, it always will be solved somehow. What else...my job doesn't take place in an office, I often go from a restaurant to another. Sometimes I enjoy it and sometimes not. Not at all. Who wouldn't enjoy getting into the best restaurants of the country? The winetasting events, the delicious meals, the good company ..And who could enjoy it always? Nobody. That is why sometimes I take a break. Because the essence is the tempereance and the good thoughts in the head. Sometimes everything is easy, sometimes not. Sometimes I feel as if my weekdays were a hard astanga practice. The good news to me is that the hard practices will end once and then comes the best part: the relaxation. And then the result is BALANCE.

I practice mindfulness, the art of the being in the moment conscously. I concentrate on what I HAVE and what exists. And what is now? Autumn. It is the perfect time for practicing being in the moment.

You can admire the colorful leaves falling onto the windscreen of your car.

These leaves forms beautiful patterns on the pavements as well...

You can observe the pattern of the leaves. For example the pattern of a grape leave.

Or you can admire how these leaves can create a pieace of art in the nature.

And then let yourself going with the flow again. To another beautiful places and to another kind people. You can have a cup of excellent coffee somewhere and enjoy the moments of the autumn!





LinkWithin

Related Posts with Thumbnails